A 2012-es év hasonlóan kezdődött mint a tavalyi év végződött. Hó hiány, törölt versenyek, de így is nagyjából sikerült maximumot kihozni az utóbbi időszakból. Karácsonyt otthon töltöttük családommal Sopronban, majd Budapesten szilvesztereztünk tájfutókkal, utána meg pár napot még Sopronban voltunk. Otthonlétünk alatt pár alkalommal Ausztriában síztünk, de sajnos év elején mindketten lebetegedtünk. A Villach melletti FIS versenyt hóhiány miatt áthelyezték Tirolba, így a távolság, de főleg mindkettőnk meghűlése miatt lemondtunk a részvételről.

Újra Svédországban fehér táj fogadott, de sajnos nem elég fehér, hogy sítájftuni lehessen, emiatt múlt hétvégén Norvégiába kényszerültünk utazni. A norvég normál és középtávú OB-n indultunk (mindkettő egyben világranglista verseny is volt), vasárnap meg egy nyílt középtávú verseny volt. Nagyon-nagyon sűrű nyomhálózatot csináltak a rendezők ami nagyon nehézzé tette a tájékozódást a pénteki hóvihar – a nagy szél a térképtartót ahogy a felfelében küzdöttem a térdemig lenyomta - csak rárakta a pontot az i-re a normál távnál. Túlságosan kicsi tányérjaim voltak a botjaimon (pont mint Klausnak is) így végig szenvedtem a versenyt. A szombati futam már sokkal jobban sikerült, sajnos volt pár tájékozódási hiba, de ha az utolsó előtti pontra nem hibázok be 3 percet még nagyon jó eredményem is lett volna, így csak jó volt. Vasárnapra már a nyomhálózatot is annyira megismertük, hogy sokkal könnyebb volt a térkép követés, így nagyon-nagyon jól sikerült a versenyem, eddigi sítájfutó karrierem egyik legjobb eredményét elérve. A térképek itt vannak.

A hét közepén a morai sítájfutó gimnáziumnak köszönhetően indulhattam egy normál távú sitájfutó edzésen Grönklitten.

Alapból azt terveztük, hogy ezen a hétvégén nem versenyzünk hanem az IFK Morával edzőtáborba megyünk Grönklittre, de a versenyhiány miatt végül az észak svédországi bajnokságon való indulás mellett döntöttünk. Itt már sokkal könnyebb nyomhálózat fogadott, így a szombati egyéni indítású normál táv tájékozódása könnyebben ment. Sajnos a pálya 2/3-nál kimerültem és megütöttem a karom, így nem bírtam a magas tempót a célig, de így is egy jó versenyt könyvelhetek el (9. lettem közvetlen Helena Jansson mögött – aki gyakran használja a sífutást/sítájfutást felkészülésnek a nyári szezonra). Az új nagy tányéromnak köszönhetően különösképpen nagyon élveztem a versenyt, hiszen a botjaim most már nem süllyedtek el annyira a hóban és kevesebb energiámba teltek a lökések. Valamint nem utolsó sorban szebb lett a keskeny nyomon is a technikám.

A mai közép távot tömegrajttal és 2 pillangóval csinálták. Nagyon jól bírtam fizikailag, csak sajnos túl sok tájékozódási hiba csúszott be a mai versenybe, így az első pillangó után már lemaradtam az élmezőnytől és végül 8. helyen végeztem.

Most épp vonaton ülünk, útban Stockholm fele ahonnan holnap reggel repülünk az első sítájfutó Világkupa fordulóra, USA-ba, a kaliforniai Lake Tahoe környékére. Eredetileg a normál táv Bear Valleybe volt tervezve, de a hóhiány miatt (2m hóra lenne szükségük, de csak fél méter van :D ) az első futamot is áthelyezték Lake Tahoe környékére. Szóval, hétfőn, január 30.-án fogom teljesíteni első sítájfutó VK futamomat.