A 2011-2012-es sítájfutó Világkupa sorozatnak első versenyeire a kaliforniai (USA) Lake Tahoe környéke adott otthont. A versenyek a Sierra Nevada hegységben zajlottak, ahol az 1960-as Squaw Valley-i Téli Olimpia próbáit is tartották.

Az időjárás itt sem úgy alakult ahogy azt a rendezők tervezték, valahogy elmaradt az a 4-5 méter hó amit igértek. Az erős napsütés miatt elolvadt minden és csak a versenyek előtt egy héttel érkezett hóvihar tudott segiteni, de ez még mindig kevés volt egyes helyekre, ahol legalább 2 méterre lett volna szükség. Megjegyezném ha otthon is erre a mennyiségre kéne várni sosem tudnának rendezni versenyeket... Végül csak Bear valley-i versenyt kellett törölni/átrakni pár nappal késöbbre. Ezáltal mi nyertünk még egy fél nap turistáskodást.

Egy hosszú repülőút után Los Angelesbe szálltunk le, majd egy kis csillagséta után csináltunk egy edzést a Griffin parkba, a HOLLYWOOD felirat környékén. Nagyon kellemes volt a minuszok után a +20 fokban szaladni. Innen egyből indultunk is tovább San Fransiscoba, ahol még hozzánk csatlakozott egy német sitajfutó, Bernd Kohlschmidt.

Majd a következő három napot Bear Valleyben töltöttük, ahol már magaslaton edzettünk (2100 m fölött). A hétvégére átköltöztünk Lake Tahoehoz nem messze Truckeeba (hosszútáv helyszine, ami még magasabban fekszik). Vasárnap egy STARBUCKS kávézóban regisztráció, onnan meg sílifttel terepbemutatóra. Csodás napsütés, kifagyott keskeny nyomok amik vártak. Valahogy nem dobott fel... és a waxolást is jol megnehezítette. Reggel még jeges nyomok, majd 9-10 órára olvadt kása. Versenyeken is ezzel problémával küzdöttünk, rajtkor még jeges volt de hamar megolvadt. A jégen igazából minden elcsúszott, a késöbbi meleg hóra meg már lekopott minden.

Hétfőn hoszzútávval kezdödött a Világkupa sorozat. Tömegrajttal indultunk, az első körön nagyon jól mentem, a másodiknál is az első pontra még két finn csajjal érkeztem. A harmadik körre menet beütött „krach”, nehezen jött a levegő az izmaim fájtak, egy szóval borzalmas volt. Több rossz utvonalválasztás miatt további 2 hely vesztés, végül 19. hely és megszereztem első Világkupa pontjaimat! Igazából a verseny egészében közelebb állt a tájfutáshoz, mert a kevés fagyott nyomon szinte bárhol lehetett irányban sífutni. Ami még furcsa volt az otthoni versenyekhez képest, hogy mindennap koran 8-9 órás rajt volt – mondván az ottani sífutók nincsenek hozzászokva ehhez a sebességhez és drága az egészségügyi ellátás. Az utóbbi időben már hagyományossá vált pontérintés nélküli EMIT helyett, csak a sima SI-t tudták használni, mert az elöbbi által használt frekvencia egy katonai frekvencia USA-ban és súlyos következményekkel járt volna (rendező szavaival élve: a következő 15 évben egy helyen kellett volna rendezni a Világkupákat :P).

Szerdán egy hihetetlen gyors sprinttel folytatódott a program. 100 % vastag nyomon, szóval csak korcsolyázás. Technikailag nem volt nehéz, de emellett a gyors térképolvasásnak és sielésnek hamar határt szabott a magaslati levegő - legalábbis nekem. Előző este a rendezők külön kiemelték, hogy nem ajánlják ezen a terepen a vágásokat, a nagy sziklák miatt életveszélyes. Én meg a hosszútávból tanulva, ahol leereszkedtem egy „do not enter” táblánál - legközelebb nem tenném, bár a térképen nem volt tiltotnak feltüntetve - tényleg csak a nyomokat használtam, sajnos sokat veszítve ezáltal. Ennek ellenére jól könyvelem el, egészen a célig senki sem előzött ki, csak én másokat :)

A másnapi középtáv már sokkal technikásabb volt, inkább skandináv stílusú. Klaus és én is 18. helyen végeztünk! :) Ezzel végetértek a VK egyéni futamai és másnap rendezték a sprint váltót (fiú-lány-fiú-lány-fiú-lány). Egyikünknek sem volt váltója, ezért mixként indultunk. Klaus az első pályája után 5!-nek érkezett, szóval a SWE1 váltója elött indultam és a rajtbólyát még Tove elött hagytam el :D . Nagyon izgalmas verseny volt (90 % vékony nyom) sőt a végére hajrára került sor, köztem és egy orosz lány között, de ő gyorsabb volt. 11. helyen végeztünk a VK-n (HUN/ROU-ként nem kaptunk VK pontokat), de 1.-nek a mixek és az ”igazi párosok” között (SWE3-at is egy pár alkotta).

Szombaton még indultunk egy középtávú WRE versenyen, majd másnap a Mojave sivatagban csináltunk még egy futóedzést. Összességében nagyon pozitívan zártuk az 1. VK sorozatot. VK pontok alapján Klaus jelenleg a 25., én meg 18. helyen állok.