Jó ideje nem írtam de ez nem jelenti azt, hogy vége a télnek és a versenyeknek. Lehet a téli szezonnak már vége, de az időjárás nem hagyja magát és még múlt héten is havazott egy adagot. A városban már elolvadt, de az erdő még a tél havas oldalát mutogatja. Jöhetne már a tavasz, nem lenne vicces ha 2 hét múlva az EOC-on meg a havat taposnánk.

De hogy itt is lezárjam a telet még írok egy keveset az utolsó VK-ról ami nekünk „hazai terepen” volt csak 800 km-re északra Moratól, Bodenben. Tavaly télen amikor versenyen voltunk ott, törölni kellett az egyik futamot a hideg miatt, -30°C alatt volt (igaz, akkor január közepén voltunk), most 30-35°C-al melegebb idő várt ránk. A többször megolvadt és újra fagyott hó nagyon jeges volt a reggeli órákban, majd pár percig tökéletes utána meg már túlságosan puha. Ezek a körülmények újból nehezítették a waxolást, de most már jobban sikerült készüljünk mint az előbbi VK futamokon.

Mint általában minden VK héten, itt is sprint futammal kezdtünk. A rajt pár száz méterre a szállásunktól volt, a cél pedig a pár km-re fekvő sístadionban. Egész jól kezdtem, beértem az előttem induló svéd csajt, majd azzal a lendülettel jól el is szálltam a következőre. Nem volt a legjobb versenyem, de így is 11 további pontot gyűjtöttem a VK 25. helyezéssel. Klaus is jól ment a térképcseréig, majd a második térkép 90°-al el volt fordítva az elsőhöz képest, így csere után rossz irányba indult el. Több mint egy percbe került ez a hiba, amivel sajnos elúszott egy jó top 25-ös helyezés (29. hely lett végül). Ismét dupla dupla svéd győzelem született Tove – Josefine illetve Rost – Arnesson párosokkal.

Továbbra sem volt váltónk, így én csak nyílt versenyben indultam, Klaus pedig egy svájci-német-román mix váltóban. Fontos volt ez az edzés, hogy kicsit megismerjük a terepet a további napokra és, hogy a rossz sprint után jobb érzéssel induljunk a szombati középtávon.

A tipikus svéd szervezés jele volt, hogy a megnyitó abból állt, hogy az első napi eredményhirdetésen (a sístadionban) egy nő felsorolta a résztvevő országokat, majd hivatalosan megnyitotta a versenyeket. Bodenben senki sem tudott arról, hogy VK futamok zajlanak 5km-re, a sístadionban. Technikailag jó versenyek voltak, de a sport fejlődése érdekébe a külső dolgokra is figyelni kellene. A szabadnapi „sightseeing” egy 50 perces buszos túra volt a város körül. Ennek köszönhetően megtudtuk, hogy van bowlingos vendéglőjük ami 2010-ben épült. Pedig lett volna mit nézni Bodenben is (Svédország legnagyobb katonai városa volt régebb, most katonai múzeum, látogatható bunkerek vannak).

Szombaton rendezték a középtávú futamot. Nagyon gyorsan melegedett, így nagy előnyben voltak az elején induló versenyzők. Nekünk még tűrhető volt, de percről percre puhábbá és süllyedősebbé váltak a nyomok. A begyulladt csuklóm és talán a hosszú szezon miatt már nem sikerült az EB-hez hasonló nagy alakítás. Klaus a pálya végén behibázott illetve rossz útvonalat választott így elúszott a szezon második top 20-as eredménye és 21. lett. Mint már sokadik alkalommal a szezon alatt svéd győzelem született Josefin Engström illetve Erik Rost-Peter Arnesson (ketten holtversenyben) személyében.

Utolsó napra kaptuk a 2012-es sítájfutó Világkupa király futamát, egy tömegrajtos ultrahosszú pályát. Nőknek legrövidebb útvonalon 34 km, férfiaknak 47 km sítájfutást terveztek. Ez a távolság még bőven nőtt az útvonalválasztások miatt, így a nők közel 40km-et síztek, a férfiak pedig bőven 50 felett. Mindketten első alkalommal indultunk ilyen hosszú versenyen ezért nagyon óvatosan kezdtünk. Pechemre a második körömre az egyik ponton nem volt bolya és elég sokáig kellett keresnem, hogy megtaláljam. Én 20., Klaus 21. helyen végzett. A versenyt és ezzel az összetett Világkupát Josefin Engström illetve Staffan Tunis nyerték.

Egy nagyon érdekes, sok utazós sítájfutó VK szezon végén járunk. Első alkalommal versenyezte Klaus végig a VK-t, én pedig a 4 helyszínből 3-an voltam ott, ami premier a magyar sítájfutásban. Sikerült teljesítenünk a célkitűzéseinket, mindketten több mint 100 VK pontot szereztünk (én 113, Klaus 118) és az összetett Világkupában mindketten 25. helyen zártunk. Nagyon elégedettek vagyunk ezekkel az eredményekkel, sokat fejlődtünk múlt szezon óta. Reméljük jövőben sikerül még jobb eredményeket elérjünk.

Jövő télen is érdekes program vár a sítájfutó „családra”. Január elején lesz a már hagyományosnak számító Ski-O Tour (Franciaországban, Svájcban és Olaszországban), februárban Lettországban felnőtt EB, ifi EB, junior VB és szenior VB majd a szezon fénypontja a március 3-11 közötti VB a kelet kazahsztáni Ridder környékén. Remélem ezeken versenyeken majd nagyobb csapat képviseli Magyarországot, mint idén télen!