Twitter

Egyesületeim

Szezonzáró a sürgősségin PDF Print E-mail
Saturday, 19 October 2013 13:08

Valahogy nem épp így képzeltem el az idei nyári szezon zárását... Már 4. alkalommal az év utolsó tájfutóversenye,  a 25-manna volt számunkra. Nem is annyira verseny inkább egy hétvégi kirándulás az egész klubbal, fiatalok- öregek mindannyian egy váltóban (meg van határozva hány fiú/lány, fiatal/öreg legyen egy váltón belül, szóval amelyik klub itt nyer az tényleg a legjobb klub!). Idén a klubunk 4 váltóval állt fel, tehát 4x25=100! versenyző + csapatvezetők + családtagok.

 

Szokás szerint péntek este utaztunk le Stockholmba és éjszakáztunk egy nagyon kényelmes hotelban. Szombat reggel hotel reggeli, minden ami szemnek-szájnak ingere aztán utazás ki a verseny színhelyére. Idén 40 éves évfordulója volt a versenynek, ami közel 400 csapatot vonzott Kungsängenbe. Én második csapatban 3. futó voltam. Pár szóban leírva kevés térképolvasás és sok könyöklés. Elmúlt három évben mindig utolsó/utolsó előttit futottam (attól függően melyik volt kötelező női pálya), ott is sokan voltak, de mégis ott többet kellett használni a térképet. Klaus első futóként a nagy rohanásban rosszul lépet és fájós térddel érkezett a célba. Csak, hogy ne gondoljuk, hogy itt minden tökéletesen megy az időmérés becsődölt és csak körülbelüli helyezéseket tudtunk kedd estig. Akkor jött a meglepetés, hogy idáig győztesnek hitt csapat diszkózott és végül ismét a norvég Halden csapata nyert. Verseny után utazás vissza a szállásra, közös ebéd néhány klubtárssal, este következő szezon tervezése majd töltődés a másnapi tájbringa versenyre.


Vasárnap reggel Klaus érezte, hogy számára nem lesz verseny , nem lett jobb a  térde a csodakenőcseimtől :( Én teljes izgalommal,új bringával és újításként biciklis cipővel álltam rajthoz. Nem tagadom talán túl sok elvárásom is volt. Hiába az elmúlt hónapot már a BIG NINE-ommal tekertem, a Stockholmi terep újdonságként hatott.

Egyrészt nagyon nedves volt a terep, mély sáros árkokkal és a levelek alatt alattomos kövekkel . Nagyon jól ment, majd térképfordítás után jött a sokk. Az utolsó 2 km a lakóövezet mellet egy kiolvashatatlan kiserdő volt teletűzdelve pontokkal. De legalább ha úgy nézett volna ki mint a térképen, de nem! 2-3 szor több ösvény, levelekkel töltve mind ezt 15:000-es térképen. Idáig vezettem, majd bevallom őszintén belehibáztam és egy kallión felfelé bicajozva elvesztettem a lendületem és nem sikerült időbe kicsatolnom. Illetve kicsatoltam, de csak az egyik helyen és elborultam a másik irányba esve kb. 2 métert. A csípőm egy kövön landolt, a felsőtestemet meg próbáltam a jobb karommal védeni. Eredménye képen a fejemet nem ütöttem be, de a nyakam megnyekkent. Kezemet/lábamat éreztem, mozgattam szóval felálltam és elindultam mintha csak egy kis szimpla esés lett volna.

Sajna még sem ment ilyen könnyen,  a fejemet nem tudtam lehajtani, hogy lássam a térképet. A célba eljutni az utolsó pontokon keresztül lehetett és ráhajolva a térképre próbáltam bememorizálni és óvatosan betekerni a célba. Egy órával később már oldalra se tudtam fordítani a fejem. Most már nem kérdés, sürgősségi. Lehet egy stabil törés? Minden egyes kátyú után végignyilalló fájdalom.  Végül beérünk kapok egy nyakrögzítőt és 3 órát fekszek egy tepsin. Csodás élmény 2 óra után találkozok az orvossal, kimondhatatlan fájdalom mindenhol a testemben. Elküld nyaki CT-re és újabb  1 óra után kapok eredményt. Nincs törés, nincs ödéma a szalagok körül. Micsoda megkönnyebbülés!  Az orvos megengedi felülhetek. Még is hogy a fenébe gondolja? Átéreztem minden páciensem panaszát ez tényleg nem egyszerű és ráadásul fájdalmas. Csodás hasizmok, nélkülük még most is feküdnék... Klaus hazavitt és jött az éjszaka, fájdalmas és alvás mentes. Természetesen kaptam beutalót gyógytornászhoz (magamhoz :D) és az állapotomra tekintve másnap nem mentem munkába és el is kezdtem kezelni magam...

 
dsc_0129.jpg

Szponzorok

Versenyek

Main page Contacts Search Contacts Search